A politika olyan terület, ami könnyen befolyásolja az ember értékrendjét. Ha az általunk támogatott politikai oldal vet fel valamit, akkor azt általában jó ötletnek tartjuk, de a másik oldal vetette volna fel ugyanazt akkor simán rámondanánk, hogy hülyeség. Természetesen ezzel így vannak a pártok is, így amit a másik oldat tesz, tervez, vagy mond azt egyből támadni kell.
Ezáltal hamar eljutunk egy olyan állapotban, ahol már nem a mi értékrendünk befolyásolja, hogy melyik párttal szimpatizálunk, hanem a pártszimpátiánk alapján ítélünk meg helyzeteket. Ez amolyan csordaszellem. Amerre a "társak" mennek, arra megyünk mi is.
A világ azonban nem fekete vagy fehér. A mai megosztott politikai viszonyok között is hol az egyik, hol a másik oldal képviseli azokat az értékeket, melyek közel állnak hozzánk, ám aktívabban politizáló körökben ciki lenne, ha ellentmondanánk a pártunk álláspontjának.
Néha azonban fel kellene, hogy nyíljon mindenkinek a szeme és elfogulatlanságunkat bizonyítva színesben kellene látnunk a világot.
Én magam rengeteg mindenben liberális gondolkozású vagyok, de ezt elsősorban a gazdaság területére értem. Így aztán nem ellenzem a piaci gázárat, vagy a vasút magánosítását és állítom, hogy a jól szabályozott magántulajdonú társaságok sokszorosan jobban működnek, mint bármi ami állami tulajdonban van. Más területeken azonban konzervatív vagyok. Eszem ágában nincs például támogatni a melegházasságot, vagy a könnyűdrogok legalizálását.
Szocialista értékeket kevés területen érzek magaménak, de azért azt vallom, hogy az állam feladata lenne megteremteni a szabadidősport feltételeit az országban, így igenis szükséges lenne az állam nagyobb szerepvállalása a sportegyesületek támogatásában. Ezt azonban jelenleg egyik politikai oldal sem érzi magáénak, hisz ha valamelyik párt a sportra szavaz meg milliókat, akkor is többnyire az általam nem támogatandónak ítélt élvonalbeli focicsapatok költségvetését duzzasztják csak fel.
Mindezen tényezők alapján reálisan végiggondolva mindenki láthatja, hogy a helyzet egyáltalán nem fekete, se nem fehér. Nincs az a párt a mai politikai palettán aki legalább nagyjából azt az értékrendet képviselné, mint én.
Talán éppen ezért vagyok ennyire kiakadva az ország megosztottságán. Hogyan láthatja a fél ország fehérben, a másik fele feketében a helyzetet, ha egyszer valójában minden a lehető legszínesebb?
Lehet okolni a pártokat, hisz ezen a területen ők mutatják a rossz példát, ám gondolkozzunk el azon, hogy ki az aki feltétel nélkül követi bármely oldalt? Igen, mi szavazópolgárok vagyunk azok, akik önként lettünk birkák és bégetünk, mint a többiek.
Utolsó kommentek