Belegondoltunk már, hogy miért lesz valakiből politikus?

Elsőre a többség biztos azt vágja rá, hogy természetesen a pénzért. Ez azonban aligha lehet tökéletesen helytálló, ugyanis legtöbb vezető politikusunk kényelmesen eléldegélhetne már meglévő vagyonából. Persze erre is mondhatjuk, hogy akinek sok pénze van az még többre vágyik, de higgyük el, hogy az emberek önmagába véve nem gonoszak. Nem azért kezdett politizálni sem Orbán Viktor, sem Gyurcsány Ferenc, hogy meggazdagodjon. A kezdeti motivációjuk biztos nem ez volt és biztos vagyok benne, hogy most is azt gondolják, hogy ők tudnak majd segíteni az országon és az itt élő embereken.

El tudjuk képzelni, hogy valaki elviseli a fél ország haragját, állandó fenyegetésben él családjával csak azért, hogy még több pénze legyen?

A sajtó és a másik politikai oldal másra sem vár, csak, hogy lecsaphasson a politikus legapróbb hibájára, ez pedig több, mint kellemetlen.

Szerintem ez nem egy olyan élet, amit legtöbben akarunk. Bármennyire is jól és becsületesen csinálnánk a dolgunk, ha politikusok lennénk biztos, hogy minket is bemocskolnának. A politika ilyen. Minél jobban belekeveredik valaki, annál mocskosabb lesz.

 

Ha nem tudjuk túltenni magunkat azon, hogy a politika csak és kizárólag a pénzszerzésről szól, akkor is marad azonban valami amiért a politikus megpróbálja jól végezni a dolgát. Ha ugyanis egy politikus jól végzi a munkáját sokkal nagyobb az esélye, hogy pozícióban maradjon, mintha rosszul tenné azt. Ezért aztán a pénznyúláson felül a politikusnak érdeke, hogy az országot a lehető legjobb irányba terelje.

 

Ez eddig mind szép és jó, de akkor miért ilyen kaotikus a politikai helyzet?

Azért mert az ember hajlamos elhinni, hogy ő a legjobb, az ő szándékai a legtökéletesebbek és ennek következtében aki őt megpróbálja háttérbe szorítani az ellenfél lesz, rosszabb esetben akár ellenség.

Előbb-utóbb a hatalom már nem az eszköz lesz a cél eléréséhez, hanem maga lesz a cél. A politikus pedig elhiszi, hogy azzal, hogy rosszat tesz ellenfelével az ország érdekét szolgálja. Innentől tehát a cél szentesíti az eszközt, még ha ezt le is tagadják. Mi pedig egyszerű választók szintén eszközzé silányulunk, mert nem az lesz a politikus érdeke, hogy jobban éljünk, hanem, hogy rá szavazzunk és véleményünkkel, tetteinkkel is őt népszerűsítsük, vagy a másikat járassuk le.

 

Az egész olyan, mint a 22-es csapdája, hiszen ha a politikus nem támad, nem mocskolja ellenfelét, neadj isten még minket sem kíván hülyére venni, akkor ellenfelei földbe tiporják és ő eltűnik a politikai palettáról.

Az tehát, hogy valaki politizál és komoly szerephez is jut azt jelenti, hogy mindezt a sok negatívumot róla is el lehet mondani függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll.

 

Mi akarok ebből az egészből kihozni?

Csupán annyit, hogy ne hagyjuk, hogy eszközként kezeljenek minket és ne mindent feketén vagy fehéren lássunk, mert azzal csak rontunk a helyzeten. Egyik oldal se szent és senki sem maga az ördög.

Kezdjünk el a fontos dolgokkal foglalkozni és minden esetben alaposan gondoljuk végig, hogy épp mi lenne a jobb, függetlenül attól, hogy melyik politikai erő mit képvisel. Ha így teszünk, akkor talán a politikusok is azzal fognak törődni, amivel igazán kellene.